Ha  a cigányellenességben teremtik meg a nemzeti konszenzust, és nem a cigányok és a többség társadalmi együvétartozásában: beleroppan Magyarország történetének legsúlyosabb válságába – olvasható a Roma Polgárjogi Mozgalom sajtóközleményében.

Rugóskés és baseballütő néhány hétköznapi slágertermék, amiket magukkal hordanak azok, akik Lyukó vagy a Bábonyibérc utcáin járókat rettegésben tartják. A félelem felszámolása érdekében egyre több rendőrt fogunk látni, többen lesznek a közterületeken. 

A sokat ígérő és valóban érdeklődésre számot tartó műsorból azonban nem egy hiteles történelmi tájékoztatás kerekedett, hanem sokkal inkább egy olyan mesedélután, amelyet valószínűleg még Háry János is megirigyelhetett volna.

Bizakodással tölt el, hogy ennyi felelősen gondolkodó magyar barátom fogta föl, hogy itt most a létünkről van szó.

Az állam én is vagyok!

Nem tudom, ki mennyire van tisztában ezekkel a dolgokkal, konkrét, egyértelmű, 100%-os megcáfolhatatlan bizonyíték nincs rá, de leírom azoknak, akik nem hallottak még róla, hogy VÉLHETŐEN mire megy ki ez az egész, a magyarok és cigányok összeugrasztása, polgárháborús helyzet szítása.

A Don kanyarban maradt a második magyar hadsereg jelentős része. A doni áttörés, olyan tragédiaként él az emlékezőben, mint a mohácsi vész, a történelemkönyvekben. Vannak még túlélői a 66 évvel ezelőtt történt reménytelen védekezésnek, ahol a rosszul felszerelt, éhező, magyarok jó részét megölte az orosz tél és túlerő.