Kedves Olvasóink. Ennek a rovatnak a szerkesztője, Tamáska-Varga Ákos, aki többek között az Atilla Király Népfőiskolán a tanárom.

Ezen az oldalon az Ő írásait olvashatják, vágatlan formában. Ha kérdése volna a Tanár Úrhoz, vagy megjegyzést szeretne írásaihoz füzni, a lap alján lévő hozzászólásnál megteheti, vagy írhat a jobbiksszpeter@freemail.hu drótposta címre.

Tisztelettel: Varga János honlap-szerkesztő

 Magyarország 25 emberé, hát van agyvelő, amelyik ebbe bele nem őrül? -  panaszolta egy jobbágy Dózsa Györgynek 1514-ben. De fejlődünk ám!

Ma már az ország legalább 500 emberé. Ki tudja, lehetnek tán hatszázan is.

Sok a félreértés, még több az ostoba rosszindulat. Nehéz helyre tenni a magyarság dolgait a Magyar Köztársaságban.

 A keresztény világ Jézus születésnapját ünnepli karácsonykor. De az ünnep már több ezer évvel Jézus előtt létezett. Mi is történt ekkor?

Értem én, hogy alacsonyabb jogszabály nem írhat felül magasabb szintűt. Első az alkotmány, aztán az országgyűlés alkotta törvény, végül a helyi önkormányzati rendeletek, döntések. A monoki példa  - a segélyt munkához kell kötni  -  ellenzői  egymást túlharsogva szajkózzák, hogy a zempléni község döntése ellentétes a hatályos törvénnyel. Buzgón citálják a definíciókat, megmagyarázzák, mit jelent: segély, munkabér, közmunka, munkaviszony.

Fokozódik a „helyzet” a cigány-magyar fronton. Egyre riasztóbb, sőt tragikus arculatot ölt a jelenség. Mindennaposak a személy elleni erőszakos cselekmények mindkét oldalról. Amikor cigányt bántanak, arról rögtön értesülünk mindenféle csatornán.  Ha a magyart bántják, arról mélyen hallgat a média. Kettős mérce uralkodik.

Naponta többször is halljuk a válság megoldására vonatkozó sokkoló javaslatokat. Mert nagy válság van, most már kár mellé beszélni. A miniszterelnök ötletcsomagja a dolgozók és a nyugdíjasok pénzéből biztosítaná az IMF által meghatározott garanciákat. Dolgozók és nyugdíjasok. Más forrást nem tud, nem akar találni a kormány?

Csontig rágott téma hazánkban a különböző kisebbségek ügye. Ugyanakkor a mai napig megoldatlan kérdés. A kiutat mindenki keresi, de nem igazán akarja megtalálni.

Több mint három évtizede a Földes gimnázium alagsori technika termében tevékenykedtünk. Munkánk végeztével kezet mostunk. Kezünket felelőtlen kamaszként a sarokban raktározott zászlókba töröltük. Solymosi Zoli bácsi megállt mögöttünk, csendesen megszólalt: Ilyet, fiaim, soha többet ne tegyetek. Ez nem egy vászondarab, ez zászló.

Kedves Barátaim!

   Az alábbi írás egy ingyen terjesztett, nagyon gazdag kiállítású, viszont annál gyengébb tartalmú  lapból ( UNITMAGAZIN ) való. Igazán nem szeretnék reklámot csinálni, de úgy gondolom, ismernünk kell az ellenség  -  a magyarok ellenségeinek  - álláspontját, hivatkozási pontjait, módszereit etc. is.