Az előző előadást egy gúnynótával fejeztem be, mégpedig egy osztrákokat ( Habsburgokat ) csúfoló nótával. Erre meg is van minden okunk, hiszen a magyar kultúrának, a magyar történelemnek az elhomályosítása, és a szándékos tévedéseknek tanítása, a magyar népnek, a magyar kultúrának a kis néppé, kis kultúrává való minősítése, és az ebbéli szándék a monarchista politikától ered, és ők ezt elég jól meg is tudták valósítani. Sajnos később sokan mások, oroszok, balliberális jelenkoriak sikeresen átvették a stílust.

    A képen az Osztrák Lotharingiai ház címere látható. Ez az úgynevezett összetett birodalmi középcímer a XIX. század második feléből ( Bécs-Staatsarchív ).

 Szabad nevetni és szabad sírni rajta. A sírás azért indokolt, mert ez a kép a címertan szabályai szerint alig-alig elemezhető, túldíszített, értelmetlen, szabálytalan förmedvény. Nevetni meg azért lehet, mert mi magyarok mégiscsak a címer leghangsúlyosabb pontján kapunk helyet.

   1821-ben a Bécsi Levéltárban fellelhető olyan irat, melyben megbízzák az osztrák történészeket, hogy írnának egy olyan magyar történelmet a rebellis lázadó magyar emberekről, amit szégyellni kell, amire nem lehet büszkének lenni. Az volt az érdekük, hogy mi magyarok ne legyünk nagy nép. Ezt a törekvést később sikeresen átvette minden hódító, idegen hatalom; németek, oroszok, napjainkban pedig a szintén idegen érdekeket szolgáló balliberális politika.  Ma is azt szeretnék, ha a Hun Birodalom, Magyarország, nem létezett volna, vagy sokkal csekélyebb mértékben létezett, mint ahogy valójában. Ilyen téveszmés hazugság a finnugor rokonságról szóló elmélet is, azért mert van 153 szavunk a finnekkel, közösen éltünk kb. 50 évig, hát felszedtük azt a néhány szót. De törökből meg van 1750 szavunk…(lásd később)

   A finnek átírták a történelem tankönyveiket és ők 2003-ban úgy írják a történelemkönyveiket, hogy eddig az volt a nézet, hogy a magyaroknak rokonai vagyunk, mára kiderült, hogy ez tévedés, jó barátságban vagyunk, miért ne, de

genetikusan és kultúrában egyáltalán nem vagyunk egymásnak sem rokonai, semmiféle más kapcsolat nem fedezhető fel.

   Az osztrák politika, s ami öröklődött, hogy a magyar népet kisebbítsük, és csaljuk, csúnyábbnak fessük le, ezen nem kell csodálkozni, mert csalások mindig vannak a történelemben. Nézzük például az EU címerét. 12 csillag van benne. Mit jelképez a 12 csillag? Amikor elfogadták az EU jelképeit, akkor az EU-nak 12 tagállama volt. De lett 15 állam, bajos lett volna 15, később meg 20 vagy 27 csillagot beszerkeszteni. Hát akkor át kellett alakítani az ideológiát, a csillagok most már nem a tagállamok számát jelöli, nehogy megsértődjünk. Így ma már a nap 12 óráját jelenti, vagy az év 12 hónapját. 

    A monarchista történelemírásban, történelemhamisításban minden áron arra kellett kihegyezni a hangsúlyt, hogy mi egy gyűjtögető, halászó, vadászó nép voltunk, akik éppen csak, hogy beestünk, mint egy tégla a Kárpát-medencébe, előkészületlenül, embervért ittuk, nyereg alatt puhítottuk a húst, gyerekeket áldoztunk fel.

Ez nem így történt, mi egy sokkal régebbi, hatalmas és letelepedett nép vagyunk. Már az általános iskolai tanulmányokból is ismerősek a hatalmas ókori birodalmak, amelyek öntözéses gazdálkodással foglalkoztak. Ezek voltak: Egyiptom, Mezopotámia, később Babylon, India, Kína. Tetszik - nem tetszik az ellenfélnek, az előbbiekhez hozzá kell sorolni a Hun Birodalmat. Öntözéses gazdálkodás, áccsal, fémművessel, kováccsal, textilessel, halásszal, borbéllyal, építőmesterrel, állattartókkal, földművesekkel, folyószabályozókkal. Égiekkel társalkodókkal, meseszövőkkel, ételkészítőkkel, rengeteg mesterséggel, és hangsúlyozom, öntözéses földműveléssel. A XI. században ezeket a szavakat már leírták. 1222-ben meg, 7 évvel a híres Magna Charta után, megjelent a mi Aranybullánk. De mi barbár nép voltunk!

    Hát így nézett ki egy barbár népnek a kultúrája a IV. században, ilyen ékszerekkel? 

Íme egy X. századi hajdíszkorong, turulmadarat ábrázol. Ezeket a munkákat meg kell nézni. Lehet, hogy ezeket a termékeket éppen egy bizánci kovács, vagy ékszerész, és nem magyar készítette, csakhogy mi, magyarok olyanok voltunk, hogy tiszteltük másoknak vallását, szakértelmét, és éppen ezért a magyar az egyik legbefogadóbb nép, ha nem a legbefogadóbb nép a világon, és éppen ezért aki tudott dolgozni, és értett valamihez, elnéztük a vallását, elismertük a szakmáját és dolgoztattuk. Sokféle népet Európából, Ázsiából, Közel-Keletről. S ki tudja, hogy ezeket kik csinálták, de így ötvöződik a magyar kultúra egy nagy egésszé. Végül is  kiderül, hogy a magyar nem egy állati sorban élő vándorló nép volt, hanem egy nagyon komoly, nagy tárgyi és szellemi kultúrájú, sokszínű nép. Sokszínű szót használtam, és nem a tarkát.